Fekete csönd

Olvasni ​annyi, mint beszélgetni az íróval… Csáth Géza minden bizonnyal az egyik legkülönlegesebb, legformabontóbb személyiség a 20. század eleji magyar irodalomban. Három művészeti ágban is tehetséges volt: festett, írt és zenét szerzett. Unokatestvére, Kosztolányi Dezső éppen ezért nevezte el Hármasművésznek. Az érettségi után nem vették fel a Zeneakadémia zeneszerző szakára, ezért úgy döntött, hogy orvos lesz. Az egyetem elvégzése után a freudi pszichoanalízissel foglalkozott behatóan, eközben az Elmekórtani Intézetben dolgozott, és kezelte többek közt az Egy elmebeteg nő naplójából ismerős Kohn Gizellát. Művészi és orvosi pályáját, morfiumfüggőségét, megőrülésének történetét, majd pedig fiatalon, harminchárom éves korában bekövetkezett tragikus halálának iszonytató elemeit naplóiban követhetjük végig, melyet tíz éves korától harminchárom éves koráig, azaz haláláig vezetett. Noha egész életében foglalkozott zeneszerzéssel és rajzolással, művészete legteljesebben talán novelláiban mutatkozik meg. Írásai az artisztikusan, intenzíven és érzékenyen élt élete miatt lehetnek rendkívül érzékiek: egyszerre színek, hangok, illatok, harmóniák és diszharmóniák lepárlásai, esszenciái. A kötetben novelláit ritkán látható rajzai illusztrálják. E művészi ábrázolások egyedi vizuális jegyzetekként is felfoghatók, melyek Csáth mindennapi gondolatait, érzéseit, hangulatait tükrözik vissza.