Mondják meg Zsófikának
Magda SzabĂł 1940 nyarán lettem elĹ‘ször bölcsĂ©szdoktor, aztán okleveles közĂ©piskolai tanár, s kezdtem meg az oktatĂłmunkát a református anyaszentegyház országos hĂrű leánynevelĹ‘ intĂ©zetĂ©ben, a DĂłczyban, amelynek kĂ©pĂ©t majd az AbigĂ©l cĂmű regĂ©ny villantja fel. Lelkes tanár voltam, azzal a titkos cĂ©llal kezdtem a tanĂtást, hátha lĂ©tesĂthetĹ‘ volna olyan iskola is, ahonnan a gyerekek nem kĂvánkoznak hazamenni, mert szinte mindent megkapnak, tudást, jellemformálĂł nevelĂ©st, a társadalomba valĂł beilleszkedĂ©s kiskátĂ©ját. 1945-ben szĂĽlĹ‘városom adott helyet az ĂşjjáépĂtendĹ‘ Magyarország elsĹ‘ felelĹ‘s kormányának, s a kultuszminisztĂ©rium egyik államtitkára megkĂ©rdezte tĹ‘lem, felcserĂ©lnĂ©m-e egyházi állásomat minisztĂ©riumi szolgálati hellyel. Gondolkodási idĹ‘t kĂ©rtem, de hamar igent mondtam, azt hiszem, fĹ‘leg apám csöndes mondatára: ĹĄMĂ©g nem tudod, hogy hĂvnak, mi a valĂłdi elhivatottságod, mĂ©g azt sem, hol lakol majd vĂ©glegesen. Most az Ă©let kĂ©rdezett meg, felelj az Ă©letnek.Ť Feleltem, otthagytam Debrecent, a minisztĂ©riumban elĹ‘ször filmĂĽgyi referens lettem, aztán irodalmi elĹ‘adĂł, kĂ©sĹ‘bb miniszteri titkár, közben fĂ©rjhez mentem, Ă©s magánĂ©letemmel párhuzamosan folyt a magyar törtĂ©nelem is. Mire apám cĂ©lzása világossá vált Ă©s megĂ©rtettem, ĂrĂł vagyok, egy másik ĂrĂł, Szobotka Tibor felesĂ©ge Ă©s alighanem ezentĂşl Budapest lesz állandĂł lakĂłhelyem, már szedhettem is a sátorfámat, mint osztályidegent, eltávolĂtottak a munkahelyemrĹ‘l pár nappal miniszteri tanácsosi kinevezĂ©sem elĹ‘tt. FĂ©rjem nagyjábĂłl ugyanakkor vesztette el műsorfĹ‘igazgatĂłi állását a RádiĂłban. Én viszonylag hamar elhelyezkedtem, egy általános fiĂşiskola alsĂł tagozatában foglalkoztattak, fĂ©rjem szenet hordott a JĂłzsefvárosi pályaudvaron, egyikĂĽnk se kommentálta Ă©rzĂ©seit. Mint ĂrĂłk elnĂ©multunk mindketten, Ă©n csak a nyilvánosság számára, mert ötvenhatig Ă©s utána mĂ©g nĂ©hány esztendeig a forradalom sebeit gyĂłgyĂtĂł idĹ‘szakban csak magam Ă©s az asztalom számára három regĂ©nyt Ărtam, a FreskĂł-t, Az Ĺ‘z-t Ă©s a ZsĂłfiká-t. Akik kizavartak a minisztĂ©riumbĂłl, meg akartak alázni, de Isten elmosolyodott, mint szĂĽletĂ©semkor, amikor egy hĂ©t Ă©letet igĂ©rtek nekem az orvosok, Ă©s azt mondta odafenn: megint nem számoltak azzal, hogy Ĺ‘ dönt mindenrĹ‘l. Nehezen hihetĹ‘, pedig igaz, Ă©n az iskolában a gyerekek között boldog voltam, ĂrĂłi látásom optikája kitágult, egyszerre három nemzedĂ©k gondjait ismerhettem meg. Ezekben az Ă©vekben többet hazudtam, mint bármikor Ă©letemben, börtönben levĹ‘ vagy körözött apa gyerekĂ©rĹ‘l beĂrtam az osztálykönyvbe, az apa tbc-vel kĂłrházban, vagy ha nagy baj volt a szĂĽlĹ‘vel, holtnak nyilvánĂtottam, erkölcsi Ă©rzĂ©kem állt a gyerekeket zaklatĂł hatĂłságok Ă©s a kisfiĂşk közĂ©. Én az elemi oktatás megkezdĂ©sĂ©ig csak a nagyon művelt Ă©rtelmisĂ©giek Ă©letĂ©t ismertem, most enyĂ©m lett elĹ‘ször a TerĂ©z-, aztán a JĂłzsefváros, gondjaival, titokzatos házaival, sajátságos összetĂ©telű lakosságával, a plĂ©h-Krisztussal, aki lábához a legvadabb marxista idĹ‘kben is naponta friss virág kerĂĽlt. ĂŤgy Ă©s ezeken a helyszĂneken szĂĽletett meg ZsĂłfika törtĂ©nete, amely minden könyvem közt a legnagyobb visszhangot eredmĂ©nyezte, bánatos marxista kritikusok Ă©ltĂ©k át, hogy a könyv megjelenhetett, Ă©s hogy a visszhang elnĂ©mĂthatatlan, mert a FreskĂł jogát már megvettĂ©k a nyugatnĂ©metek Ă©s nem szerencsĂ©s vitát kezdeni a nemzetközi könyvpiaccal. A könyv egyĂ©bkĂ©nt, mire nyomdába kerĂĽlt, már azonos volt az ĂrĂł pedagĂłgiai vĂ©grendeletĂ©vel, hivatásos ĂrĂł lettem, akkor már az lehettem szĂ©gyen nĂ©lkĂĽl, s Ăgy Ă©pĂĽlt be Budapest kĂ©t kerĂĽlete az Ă©n Ă©letembe is, mint nagy kollĂ©gáim, KrĂşdy vagy Kosztolányi vagy Molnár Ferenc Ă©letművĂ©be. ZsĂłfika, azaz ha lett volna ilyen tanĂtványom, a helyszĂnt tekintve a nyolcadik kerĂĽlet Horváth Mihály tĂ©ri iskolájában lett volna találhatĂł. Mikor a könyv elsĹ‘ kiadása eltűnt három nap alatt, Isten megint mosolygott, Ă©s azt mondta: Na ugye.
Genres:
Hungarian LiteratureFictionHungaryYoung AdultClassicsChildrens
336 Pages